Kétségtelen, hogy az eddigi sütési pályafutásunk csúcspontja ez a vörösbársony torta!
Először is egy autentikus receptet kellett találnunk az interneten. Már ez sem volt könnyű, mert sokféle verzióban készítik, de nem az eredeti recept szerint. Végül találtunk.
Több évig gyűjtöttük hozzá az erőt és bátorságot, hogy kipróbáljuk. Nem azért, mert nagyon bonyolult, hanem mert nem a szokásos alapanyagokból készült. Pl. nem sütőpor van benne, hanem szódabikarbóna, ecet és író. Ha a receptet almacukorra akarom adaptálni, akkor bármi elromolhat. A sütés tiszta kémia, és ha bármelyik összetevőt megváltoztatjuk, váratlan dolog történhet. Egy példa erre, hogy azzal kellett volna kezdeni, hogy tojást, vajat és cukrot “habosra” verünk. De ha a szilárd cukor helyett almacukrot teszünk bele (ami folyékony), vagy ha kihagyjuk a cukrot, akkor undorító sárga lé lesz belőle vajdarabokkal. Szóval mindent át kell variálni. Ebben nagy segítségünkre volt az elmúlt egy év rengeteg sütési tapasztalata. Enélkül nem biztos, hogy sikerült volna.
A krém is teljesen más állagú lesz, ha a szilárd cukor helyett folyékonyat teszünk bele. És félő, hogy így nem szilárdul meg, mert túl híg. Ha viszont több vajat teszünk bele, akkor nagyon tömény és zsíros lesz.
Szerencsére jól sikerült a tészta is, a krém is. A tészta légies lett, a krém megszilárdult.
Az egyetlen probléma, hogy másnap már nem volt olyan légies, mert a nagy súly miatt összenyomódott.
